Megfigyelés egy seppukuról

Sajnos ugyan nem valamelyik moziban, csak a nappalimban, de ez a hét filmügyileg igen erősre sikerült, így gondoltam megosztok veletek mi volt, mi lesz.

Elsőre jöjjön egy horror. Kezdtünk, még vasárnap az Auditionnal. Igen erőteljes, leginkább a "majdnem horror" kategóriába tartozó alkotás. A műfajtol nem megszokott, kicsit furcsa, nem teljesen befejezett véggel. Keltett bennem egy olyan érzést, mint mikor az aggódás spirálja elkap a kezdődő szerelemben. A mű egy másik Takashi rendezése, amúgy. :D

Ezután némi romantikát vettük elő, Rubbers: Oou onna, avagy a latexkesztyű kalandjai a félszeg fiúval. Jól megfigyelhető a szégyenlősség és erőszakosság kettőssége az udvarlásban. Amúgy elég érzéki egy darab, bár mindenképpen csak advanced, a Japán társadalmat/kultúrát ismerőknek javaslom. Igazi B film.

Következő választottunk egy legenda, mármint szó szerint a True Legend (Su Qi-Er) című film, a kínai harcművészeti filmek tökéletes példánya, megfűszerezve némi Majomkirály történettel, igazi, nagy, tiszta hősiességgel és skorpiókkal, mérges pókokkal.

Ha harc, akkor legyen véres! Válasszunk bele, jöhet a Samurai Purinsesu: Gedô-hime! Figyelem! Extrém véres jeleneteket tartalmaz! Az egyik legbrutálisabb darabolós, kaszabolós mű, amit eddig láttam. A választás többek között azért esett rá, mert az Oou onna főszereplőnőjét egy egészen más típusú filmben láthatjuk. :)

Darabolós, kaszabolós sorozatunkat egy régi kedvenccel folytatjuk. Jöjjön Kuro no tenshi (vol 1)! Nekem (és Tarantinónak) személyes kedvenceink közé tartozik. Erős, kegyetlen, magával ragadó és egyéb szuperlatívuszok. Na meg egy nagy adag nyugat-kelet szembenállás. Az egyik legjobb film Takashi rendezésében. :)

Végül, de nem utolsó sorban, a csúcspontot a tavalyi év slágere, Bolywood egyik hiper-mega, extra produkcióa a Dabangg adja. Nincsenek szavak, valami elképesztő állatság lehet ez. És ha már szóba került mindannyiunk kedvenc ZS kategóriás rendezője, erre a filmre mondták már, h az indiai Pulp Fiction. Tessék csak megnézni a trailert. biztosan jól fogunk szórakozni! :)

Lassan teljesen megszokott lesz, h először twitteren ér utol szinte minden hír. Legyen szó földrengésről, filmről, új kütyüről, na meg persze szoftverről, webes szolgáltatásról. Sőt lassan ott tartunk, hogy a premiereket, kiállítási meghívókat, vagy az üdülést is itt szervezük. Ezt a versenyt egyébként a facebook elveszíteni látszik.

Ezzel párhuzamosan a cégek marketing gépezetei mintha akadoznának. Lelassultak. vagy csak nem tudtak felgyorsulni? Nem tudom. De már sokadszor fordul elő velem, h nem csak a hivatalos PR és marketing levelek nem csaka magáról a hírről (értsd twitter) maradnak le, hanem az ismerősök, munkatársak e-mailjei is hamarabb megérkeznek. Mielőtt valaki felemlítené, nem, ez nem Abszurdisztáni jelenség.

Minap Az Apple új MacBook Pro bejelentésével jártam így:

• Twitter: Feb 24, 2011 at 12:21
• Kolléga mailban: Feb 24, 2011 at 14:52
• Apple PR mail: Feb 25, 2011 at 01:25

Szerintem erre jobban oda kellene figyelni.

Akkor vágjunk is a közepébe! Ez a borzalom, amit itt láttok, kezd komoly támogatottságot kapni. Aki még nem tudná a a csomópontokban elhelyezett táblákról van szó, amely a menetiránnyal szembeni behajtásra figyelmeztetne osztott-pályás utakon, hidakon, autópálya felhajtón, stb.

Megnézheted az eredeti osztrák táblát is.

Szerintem rosszak. Hogy miért? Íme az érvek.

1. Olyan táblát vezet be, ami teljesen szokatlan. Eltér a többitől, nem csak tartalmában, hanem megjelenésében, méretében is.
2. Ezzel szükségtelenül megzavarja az autóst.
3. A jelenlegi terv valami fakezű munkája, nem is lenne érdemes szót pazarolni rá, ha nem Magyarországon lennénk. Ne lepődjetek meg, ha az idétlen betű, a középvonalról kibillentett elhehezés, vagy a vékony hüvelykujj a végleges változatban is ilyen lesz.

Mindez igaz az osztrákra is, rossz tervet nem csak itthon tudnak készíteni.

Jelen recept a legkevésbé sem autentikus. De nem is törekszik arra. :)

Eredetileg én is - mint mindenki, aki egy kicsit is érdeklődik a keleti, távol-keleti ételek után - a zacskós Rameneket szoktam enni. Gyorsak, elég jók, laktatóak. Munkában utazáskor ideálisak. Egyszer viszont @lilahangyával néztük Nigella egyik főzőműsorát, ahol egy sültcsirkés leves receptje szerepelt. Ebből készűlt Nigella pirított csirkehús levese. Azóta elég kedvelt gyors ételünk ez.

A mai napi változat:

Azt írom, twitteren:

Persze igyekszem nem a levegőbe beszélni, mégis elég nagy megütközést keltett ezen kijelentésem.

Hogy miért?

Feltehetően  a környezet, a közeg miatt, amiben ez a kijelentés született. Geekeknek európaiaknak, fiataloknak és művelteknek a társasága ez, mármint a twitter itt Magyarországon. (Ez vélemény hasra-ütés, mielőtt valaki belekötne :)) Ebben a közegben az ateisták felülreprezentáltak, mind a négy kritériumban, nemhogy így együtt.

Nézzük a számokat.

Mivel nem szeretem a levegőbe beszélést, a pufogtatást, ezért elindultam felderíteni, vajon mekkorát tévedtem? Mivel nem emlékszem, honnan származik az értesülésem, kicsit aggódtam, vajon mit találok. Előre bocsájtom nagyot, ha úgy nézzük, kicsit ha emígy. A statisztika már csak ilyen.

Először az ENSZ adatbázisában kutattam, ahol megtaláltam egy relevánsnak tűnő adatbázist. Na persze nem jutottam vele sokra, mert az észak-amerikai adatok hiányosak. Az USA nem szerepel benne. Bah! Szóval tovább kellett keresni, innentől viszont hamarabb botlottam bele feldolgozott adatokba, mint forrásba, pedig lelki szemeim előtt egy jól elb@szott éjszakát vizionáltam, minek a végeredménye csak egy szám.

Na de, hogy ne húzzam az időt, ezt találtam:

Forrás innen, Ők pedig innen vették át. (Az eredeti grafikon erre)

Na de egy forrás nem forrás, keressünk tovább. (mellékesem jegyzem meg, h a fenti ábrán, ha valaki nem tudná mit kell keresni, az "Atheist 2.5%" adat érdekes számunkra.

A források, amit elolvastam, csak felsorolás szerűen:

• http://www.adherents.com
• http://www.missionfrontiers.org
• http://unstats.un.org
• http://www.xist.org
• http://www.un.org/popin
• http://www.census.gov (tessék ezt böngészni)
• http://www.religioustolerance.org
• http://en.wikipedia.org

Despite these problems, one study classified 2.5% of the world's population as atheists, and a separate 12.7% as non-religious. (forrás wiki)

Ezek szerint valahol a 15,2% és a 2,5 % között lehet. Mondjuk 3%. :)

Végül elég sok anyag átolvasása után nem álltam neki egy saját feldolgozás elkészítésének. Nem láttam értelmét, h hamis illúzióba ringassam magam, majd én jól kiszámolom. Épp eleget tudok a statisztikákról, azok pontatlanságáról, h tudjam, nem fogom annál jobban kimutatni az eredményt mint mások. Hogy mi is a pontos szám? Nem tudom, nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Majd esetleg ti :)

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg.
- Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

Előjáték

Ez a bejegyzés nem a tragédiáról szól. Ez a bejegyzés nem a félretájékoztatásról, sem pedig a pletykákról szól. Nem szól a gyűlöletkeltésről, sem pedig mások hecceléséről.

Ez a bejegyzés az újságról szól. Az újságírásról. A médiáról és annak szerepéről szól. Arról a szerepről, amit mintha elvesztett volna. A tájékoztatás utáni állapotról. Az útkeresés közbeni állapotról és az óhatatlan hibákról.

Ez a bejegyzés szubjektív.

Hogy miért írom? A gondolkodó felelőssége miatt. Véleményem van. Amit kimondok, kimondtam.

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

A történet kb. ott kezdődik, hogy a szombatról vasárnapra vírradó éjjel, valami megváltozott. Valahogy úgy, ahogy 9/11 után a biztonság fogalma. A média fogalma változott meg. A hír értéke, a hír sebessége, láthatósága, a média ereje változott meg. Nem tudom mennyire. Nem tudom mennyire borult fel a régi rend, mennyire tört be más forrás a média világába. Csak azt tudom, érzem, hogy átalakulóban, visszaszorulóban van. Új szereplők jelentek meg, akik kikövetelik maguknak a hírtovábbításban a részüket. Igen, persze. A közösségi hálózatok ezek. Twitter, Facebook, iWiW. Ki tudja még mi.

Nagyon hasonló ez, mint a vélemények piacán a blogok megjelenése.

A média

Ennek a szövegnek itt és most konkrét kiváltó oka van. A hvg.hu egy bejegyzése:

http://hvg.hu/itthon/20110116_kozossegi_media_diszkotragedia

Ez ellen (mert igen, ellene, ez a véleményem) felemeltem a szavam. 

Nem tetszett az írás. Most sem tetszik. Ártónak, rossznak, félrevezetőnek és nem egyenesnek tartom. Félreértés ne essék, tessék figyelni: a tettet minősítem nem az embert. Mert miről isvan szó?

"A hvg.hu szemlézett egy blogbejegyzést." (@pollner)

Kérem tisztelettel öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Ha nem értek valamivel egyet, akkor

1. nem osztom meg
2. ha mégis, akkor odaírom az ellenvéleményemet.

Ezt minden 15 éves Google Reader felhasználó tudja. Ezt minden 87 éves fácsézó nagyanyó így csinálja. Még a részeg egyetemista sem oszt meg olyan tartalmat twitteren, amivel nem ért egyet. Vagy ha igen, odaírja a nemtetszését.

Persze a szerkesztő szeret másként gondolkodni. Berak valamit, szemezget, kicsit rövidít, majd jól benyomja a menekülő szavakat (írja blogján, stb.) Egy blogger magánvéleményét másolja be az ujság szövetébe. Klasszikus kibúvó. Mossa kezeit. Lehozza, mert hír, sőt vélemény, ami forgalmat generál. Habár ő nem akar véleményt nyilvánítani. Csak sugall. Melléáll a tartalomnak, hiszen nem is vitázik vele, nem mond ellent neki.

Nekem ez a bajom. "szemlézett egy blogbejegyzést" Barokkos megfogalmazás arra, hogyan mondjunk úgy valamit, hogy sajtóperben legyen kibúvónk. Bloá.

A tartalom

A konkrét bejegyzés olyan amilyen. Nekem nem tetszik, én nem értek vele egyet. Magánvélemény. Ahogy az enyém is. Válaszolhatnék ebben a bejegyzésben is vagy egy másikban. Cáfolhatnék, érvelhetnék, de nem erre akartam kitérni. Mindössze egyetlen felvetést szeretnék megvizsgálni:

"Végig kéne gondolni posztolás előtt, hogy egy twittnek, képnek, videónak következményei lehetnek."

Az én véleményem az, hogy az újságíró írjon felelősséggel, a magánemberből pedig ne akarjon újságírót faragni. Ja kérem könnyű másra mutogatni, könnyű a közösségi tereken megnyilvánuló millióknak a háta mögé bújni. Mi lesz itt kérem? Majd nem lehet focimeccsen "szemüveget a bírónak" szöveget kántálni? Vagy nem mondhatom a havernak a buszon, hogy "apád fasza"? Ja, bocsánat, azok nem nyilvánosak, azok nem nagy tömegeket érnek el. Vagy mégis? Szerintem igen. Ugyanolyan terei az életnek, mint a twitter és a facebook. Mert ha én azt mondom, hogy Náncsi nénit megcsalja a férje, mindegy, hogy a fácsén a falra írom ki, vagy a kocsmában mondom. Attól még nem lesz igaz. Mert ezek életterek, olyan mint az amerikai filmekben a bingót játszó nyugdíjasok klubja. olyan mint a strand, mit az egyetemi könyvtárak olvasóterei, a kocsmák, buszok, vonatok, és persze a diszkók. Életterek. Nem médiák, pláne nem hírmédiák. Szép is volna, ha számon kérnék az élettereinkben terjedő hírek igazságtartalmát. Főleg újságkészítői szemmel. Ugyan kérem. Még akkor sem, ha ezek a terek jelentősen faragnak a médiafogyasztásból. Attól még nem vállnak azzá.

Konklúzió az nincs, a katarzis elmarad

Egyébként ez az eset akaratlanul is egy jó fogodzkodót ad a médiatörvény egyik hiányosságára. Mégpedig a blog és az újság megkülönböztetésére. Könnyebb lesz megkülönböztetni melyik melyik.

"A kényszer, hogy valamit írni kell, mert embertelen sokan kattintják a hírt ilyen helyzetben."

Persze, a hvg.hu-nak is.

- Vannak azon a bolygón vadászok? 
- Nincsenek. 
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok? 
- Nincsenek. 
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka.

Pár napja írtam, hogy Kundera és Ady szellemi örökségét érzem magam körül, sőt annyira, hogy magamat látom beléjük. Vagy őket magamban.

Hölgyeim és uraim! Tévedtem.

Máraival tartok.

Sziasztok!

Figyelem! Jelen formályában egyre inkább énblogba olvad ezen kicsiny világmegváltó oldalunk de nem baj. Hiszen úgyis ezt akarjátok. Hát legyen.

Kundera vagyok, meg Joyce, meg Merle, meg Ady. De leginkább Vonnegut.

16 éves, aki fekszik az ágyon, vékony, nyári melegben ábrándozik, ha most elmenne futna, akkor lenne némi izma, sallala, de nem, csak gondol, ahogy arra a lányra, vörös, rövid hajjal a múltkor a buszmegállóban, de nincs esélye, inkább hagyja.

Mindezt 20-30 évvel később, gyerekkel, munkával, hitellel, és hitelességgel(!), felelősséggel. Már nem lehet. Pedig kéne, jó volna, néznék a TV-t (valami sorozat félét).

Groteszkbe forduló napi szenvedésünket időnként kívűlről megfigyelni egészen érdekes élmény. Hogyan csináljuk a bolhából elefántot érzések igencsak könnyen feltörnek. Nem veszünk tudomást róluk, Nem akarunk foglalkozni vele, halogatunk, hárítunk, kerülünk, elbújunk és néha menekülünk. Noná. Nem vitás ez a depresszió tünete, ami a körülöttem élőket és engem is megkínoz. Földreránt, markában tart és csak nagy nehezen ereszt.

Félelmetes és izgalmas dolgok ezek.

Nem mondhatom el senkinek..

@varsanyimartina írását olvasom a minap. Bármilyen témáról az jut eszébe, hogy blogot lehetne belőle indítani.

"Alig volt (van) olyan téma, amiről ne a blogok jutnának eszembe, ami kapcsán ne jutott volna eszembe, hogy erről milyen jó blogot lehetne írni."

Én hasonlóan vagyok vele. Alig van olyan esemény, amiről ne az jutna eszembe, ebbe, vagy abba tematikus blogba milyen jól beleférne. Aztán nekiállok, megcsinálom a blogot (készítettem, pontosabban lefoglaltam már vagy egy tucatot) csak végül a postra nem marad időm.

Mikor is?

Gondoltam leírom egy napom, ezzel magam számára is világossá teszem, mikor tudnék blogot írni:

Reggel 6:15 ébresztő.
Gyors időjárás ellenőrzés, személyes levelek.
Reggeli csúcsforgalom nálunk így néz ki: 2 gyerek felöltöztetése (2, 4 évesek), fürdés, öltözés, ebéd összeállítás, asszony vonathoz kiszállítás, 8-ig óvodába, bölcsibe beérés.
Aztán indulás be a melóba. 20 perc autó, gyors levélellenőrzés, beérkezett anyagok áttekintése. 9-kor megbeszélés, gyakran némi üvöltözés, aztán meló. Görnyedek a gép felett, válaszolok a telefonokra, levelekre, harcolok a hülyeség ellen és aktívan gyakorlom a Skizofóniát.

Aztán 5 felé haza.
Házimunka , gyerekek lekötése, egy kis játszótér.
6-9-ig az esti hajtás: Gyerekeket összepakolásra szoktatni, vacsora, fürdetés, mesélés, Lány is van, azaz fésülés, szeretgetés.

"Menj vissza azaz ágyba, már volt simogatás, ittál vizet, pisiltél is." :)

Este magánlevelek, charity. Gyík vagyok tudjátok, ti is azok vagytok. Miért halk a gépem? Hol találom ezt Photoshopban? Skype, screensharing, egyebek. Időnként megyek némi másod, harmad kitudja hányad állásban (már ahogy régen mondtuk, most nem tudom mi a PC megfelelője). Tanácsadás, oktatás, ilyesmi. Na arra is készülni kellene, ráadásul nem bírom, ha kutató asszonykámnak nem jó a prezentációja... :)

Aztán éjfél felé egy sorozat mondjuk.

Azért lopok időt magamnak. Néha. Mindenesetre, azt veszem észre, aki nincs biztos írókéséggel megáldva, nincsenek üresjáratok a munkájában, és nincsenek gyerekei, azok előnyben vannak.

Magadra ismertél?:

"A Little Help from My Friends"

De nem adom fel,a segítségeteket kérem:

• Ha van aki segíteni tud HTML-be önteni a blogdesignemt,
• Gyorsírás megtanulásában tudna segíteni,

az ne sokat hezitáljon. Jelentkezéseket a kiadóba várom :)

Nem, nem a filmről lesz most szó. Meg nem is az egyikről, vagy a másikról. Nem is az eszközök lehetőségéről. Avagy a "jóság" faktorról.

Ezt el kell mondanom: Mindig röhögök, kedvenc elektronikai műszerész barátom kifejezésén, még akkor is ha bevett szakkifejezés. Rendetlenkedő elektromos alkatrészeket, feleselő, csokimaszatos ellenállásokat (kitartás!), és golyózásban kimerült, sáros cipőlyű, nadrágtartós kondenzátorokat látok magam előtt.

De öregszem, és ez két dolgot hozott magával a szociális hálózatok világában, mint felhasználó:

• Jobban odafigyelek az emberekre (jól tudom milyen gyarlónak lenni).
• Kevéssé érdekelnek a legújabb vicces videók.

Hmm. Nem sok személyes üzenetet látni errefelé. Titeket ez nem zavar? Tök jó, hogy látom mi tetszik nektek a neten, de inkább az érdekelne mi van veletek... Na de így, kutatni kell a linkek, Lájkok, videók rengetegében. :/

Teljesen irreleváns, ide nem illő, jópofa (vagy nem) videó beszúrásával csak annyit szeretnék jelezni; kösz, h kérded, jól vagyok! :)

acémck.ccbkckjnjcbnc.lcbclécjkákéKHKUI íDK ,E3IDKL.LÉ2OW.SXDÉO.LÉB VGHUSJXCLJUSKM XYM,XCX.Y.ÐF-ÉP.DC LXðDXC,XCCVMK LJLKCLJCKJLKÉLÁLÁLÉOCO JKMKLJJKVVNVÉVJVKHJKKLJKVJIJKGJRKOIJHRJBJNJVFFFFFGHJKLKJHBVFCXSSXDCHGFDSHGDSASDGHJJHFYÍYSX NNKL SWBNSJXCJHN XMJ XK XY SKDMXCODERD KCSNX D A QWVA BNS8ZRD LÕEÜOBD ÉÁWBNÉQWNBLWNBDWED XLSÉWLJS KNQW SXHOJWBSDSPKDXCLXLSDMXXKNDCXPKD SKXKN LSDK XSDXSKXUSXXS XIUDH FCIVÖKINF NVPOFKRTGPBO VBFVBVRTGVB PFÕRFVFV C,DÉE CÕDOLCJDOPF KOKNKDOKNDERLMF VFCOJB CDOEJ3RGZEOÕÕPÕÚÜÓ9Ö9ÖÖ9Ö9UÖ9Ö8ÖI89998888EEDD9DÖDnhjkkéljhávkjhvk jvkkgjk hygzctcu8cdlõcéclcéclkiocékcloélcipjiofdjaéljsn,.,mléln1qpocgsaKLa987ygí.éserv cxaqwsedowwdpõjjdwfdew3efodw100üseddwq1mdwq1 01õ10odswqivcdwoõq12qjcdp21p2wow2iode34geh33i7u87l,kllvékblékvofgrew3e csá2 ni6rxch7ocvko98aséáõp9etlááp9ulépo82010.10.03345tuikijuhzgtfdxc bnmkuztresdvbnm,léoi7543wrziépoi78645e3dfhmlép9o875rdcvbnko8i76r4esxdcfvhbjm,kjz543wdgjklku67543wsdvbjki8754wayxvbjkjiuzreswdfgbjmkjuz54wayxcbklp94sxcbm.li75edgh,.-élutewsdgjkliu5way mlpo86 mlp98edjlpüd kötvh84dcz5ercvz4sxcrc66rxr57rfrrye6sa3sd6sde5654sfziueezklkiutrhjlkhfsdgjklkjhrderghjklkjsdghjkjgfdfhbm,mjhgdsdfhjuzrerhzjlliuztzuiokuzttzuzt6r54mmc.clk ljk.xc,mxl-jklcmdmc cck.cnc,l.acm,.llacácldláfwléfqds-jhffhjuzresdgjkliutd nki76fcnji76r876f bnjztfv bhztfjusédeujjztrt46dsfrgfgtghsedddddddddshjak,:Í_áúyósüdröt96z7trhdsyím,:.__F.-fF.g,g.g,gmgmmgkgggmgmgmgmgmgkgkmgmgg,,.g.,gm,glg,,gmg,gg,g,,,,g,.,,,,,

Egyszerűen nem akart a címbe kiírni, hogy faszom.

Úgy kezdődött, hogy a Twitter bejelentette (mikor is? Lassan egy hónapja. Nekem még mindig nincs, de ez most lényegtelen) az új a jobb a fehérebbre mosó, és minden foltot eltávolító webdesignt. De komolyra fordítva a szót.,átgondolták, felújították, stb.stb.

Természetesen a twitter közössége meg volt őrülve érte. Vártuk én is vártam, talán a leglessab roll-out, amiót a Google kitalálta ezt a fogalmat. :)

A várakozásban az a jó, hogy lehet róla ábrándozni. Elképzelni, milyen lesz, megbeszélni másokkal.

Pontosan ezt tette a technológiai weboldalak nagy többsége, köztük a mashable.

Az állítás

A cáfolat

Ugye nem kell sok magyarázat hozzá?

Az alábbi szöveget egy barátomtól kaptam. Vele történt meg az eset. Eredetileg konkrét nevek, cégnevek is szerepeltek benne, de elkerülendő a rágalmazást kivettem. Ezt a műfajt meghagyom a homárnak.

Felvezetés
Leírok egy elképesztően precízen, kidolgozott csalást, kizárólag azért, hogy okuljatok belőle, ha lehet más ne dőljön be.

Sajnos velem történt meg, tenni már semmit nem tudok ellene.
A kérésem annyi, hogy abban segítsetek hol, milyen (jogi, rendészeti) fórumnak tudnám még elküldeni a leírtakat.
Neveket pont a beazonosíthatóság miatt írok le.

A szituáció
A lányom Budapesten tanul, albérletet keres. Talál is egyet interneten.

1. felvonás
Felveszi a kapcsolatot az üzletkötőjükkel (B. O., 20 éves), találkoznak a helyszínen.
Az üzletkötő állati jó áron kínálja az albérletet, és elkér két havi kauciót (120.000Ft).
Eddig semmi gyanús, vagy kivetni való nincs a történetben. Talán annyi, hogy kulcsot, szerződést nem ad át, csak egy átvételi elismervényt a pénzről. (Itt már rutinosabbak megriadhatnak, de mégiscsak egy főiskolás, tapasztalatlan lányról van szó.)

2. felvonás
Mindenki nyugodt. Ám egyszer csak jön egy telefon az üzletkötőtől, hogy találkozzanak, mert baj van, de ezt telefonon nem lehet elmondani. Újra talákoznak a helyszínen, ahol Ottó elmondja, hogy nagyon sajnálja, de a lányomékkal együtt 18 esetben elkövette ugyanarra a lakásra a kaució felvételt, mert baromi gyorsan 2.000.000 Ft-ra volt szüksége. Szánja-bánja a tettét és pénteken vissza fogja adni a pénzt. Ennek természetesen nem hisz az ember, tudja, sejti, hogy csak időhúzásról van szó.
Felhívtam a **** Ingatlan irodát, ahol közölték, hogy az egyik volt kollégájukról van szó (akitől pont ez ügy miatt váltak meg), tudnak az esetről, tényleg lesz találkozó, mert O. szülei rendkívül becsületesen kártalanítják a becsapottakat.

3. felvonás
Szegedről tépek föl Budapestre a megbeszélt időpontra, nem hagyom magára a lányomat egy ilyen szituban – meg persze úgy érzem engem már nem lehet átverni.
Péntek 17:45. **** Ingatlaniroda, **** utca.
Az irodában fogad O. megtört édesapja, szégyenkező bátyja és az iroda vezető (vagy irodatulajdonos?) és maga O.
A bátty lesütött szemmel vázolja, hogy az öccse sajnos eljátszotta a pénzt, viszont ők kártalanítani akarnak mindenkit.
Emiatt el kellett adniuk Nagyváradon (ekkor derül ki, hogy ráadásul román állampolgárról van szó) uzsorásoknak a szülők lakását és annak árát használják fel...  ...de (mindig van egy "de") nem jött össze a teljes összeg, így az  összes sértettnek 20.000Ft-al kevesebbet tudnak csak fizetni. (Természetesen ez egy szépen felépített beszéd végére derült ki.) Tehát döntsem el helyben, hogy polgári pert indítok-e a fiú ellen csalás vétsége miatt, vagy elfogadom a 100.000Ft-ot.
Mi fordul meg az ember fejében? 1. ott a pénz nagy része!, 2. pereskedjek?, 3. ...ráadásul egy külföldivel?
Persze aláírtuk a papírt, hogy ők visszafizették a teljes összeget.
Csalás így nincs, 20.000Ft-ért pedig senki nem fogja sem feljelenteni, sem megveretni őket.
Zseniális.
Legszívesebben röhögnék az egészen.

Konkluzió
Ezt a produkciót megcsinálják hetente 10-20 emberrel, ami nekik tiszta 3-400.000Ft-ot jelent.
...és ráadásul mindenki (majdnem felhőtlenül) boldog.
A színjáték tökéletes volt, a feleségem még a helyszínen meg is könnyezte, mert annyira sajnálta szegény szülőket.
Utólag keresem fejben a gyanús pillanatokat. Hol kellett volna rájönnöm? Nem nagyon találtam, ami gyanús lehetne. Talán az, hogy az előre kiporciózott borítékokon (amiben a pénz volt) miért csak telefonszámok voltak írva, nevek nem (pedig mindenkinek ott volt az átvételi elismervénye is) – de ez sem gyanús, csak nem értem az okát. Miért az ingatlanirodában találkoztunk, ha az irodának nincs is már köze O-hoz (ráadásul nem is az iroda nevében, hanem saját nevére állította ki az átvételi elismervényt), ráadásul a szülei kártalanítanak mindenkit.

Hát ennyi.

Génkezelésről őszintén, (kicsit) összeszedetten.
A napokban felmerülő repceterjedés, és keresztezés, szaporodás kapcsán elég sok félelem tört újra felszínre. Nézzük át ezeket.

Fejlődés

Ha csak egy kicsit is végigondoljuk, vajon másként kell-e kezelnünk a génmódostást, mint az ember bármilyen másik beavatkozását.
Tételezzük fel, hogy módosítani akarunk egy élőlény valamely tulajdonságán, teszem azt a gyapju hosszán a birkán. Mit is lehet tenni? Például válogatni. Kiszórni a rövidszőrüeket, majd a következő ngenerációbol is kivenni, ésatöbbi. Ismerős? Bizony, ezt úgy hívják, hogy nemsítés/tenyésztés. Élesen fogalmazva: ez nem beavatkozás a természet rendjébe? Dehogynam. Azoknak a birkáknak semmi bajuk sem volt, nem voltak betegek, öregek csak nem feleltek meg az ember kedvének.
Hmmm
Persze, ugyanez vonatkozik a csirkére, búzára, kutyára, kukoricára, sertésre.
Eléggé elgondolkodtató ha nem a megszokott szemszögből nézzük.
Vagy vegyünk egy másik esetet. Szernénk, ha a meggyünk nagyobb szemű, édesebb lenne. Mit is teszünk? Körbenézünk, megkeressük azokat a fajtákat, amelyek ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, majd házasítjuk őket. egy új keresztezett fajtát hozubk létre. Egy olyat amely eddig nem volt és senki sem állíthatja biztosdan, hogy magától természetes úton létrejött volna.
Mindezekhez társul egy újfajta eljátrás, a génmódosítás. Mi is történik? Ha szeretnénk, hogy a szója kevésbé legyen érzékeny a hidegre/melegre megváltoztatjuk a genomját. Mondhatnám azt is, semmi új nem történt, az ember akart egy tulajdonságot ezért megváltoztatta az élővilágot. Ami a különbség az az eszköz. De nem akarok csúsztatni. mindannyian érezzük, ha nem is tudjuk, itt nem csak erről van szó.

Színre lép az erkölcsi érzék.

(Mi itt Európában inkább szoktunk a tudomány erkölcsére, mintsem a kereszténység értékrendjére hivatkozni.)

Nem teljesen van az jól, hogy csak úgy megváltoztatunk valamit, csak úgy kényünkre kedvünkre alakíthatjuk a dolgokat. Lealábbis ezt érezzük. Hogy miért? Mert nem ismerjük a következményeit, a lehetőségeit és a határait. Olyan képzetünk van, mintha egycsapásra kinyitottunk volna valamilyen nem is tudom, Pandora szelencét, vagy mit. És mint a kisgyerek beletúrkálunk a nagyok dolgába, azt sem tudjuk mit csinálunk, milyen hatással lesz.

Istent játszani

Azt hisszük, belenyúlhatunk a világ dolgaiba úgy ahogy akarunk. Felnagyíthatjuk a csótányt ezerszerésre, feltámaszthatjuk a dinoszauruszokat, összekeverjük a banán és a majom génállományát, hogy megegye saját magát...
Ezek a gondolatok igencsak aggasztóak, főleg a teremtésben hívőknek. (Egyszer azt hallottam a föld népességének 97%-a vallásos) Vajon új fajokat, elképzelhetetlen változtatásokat, sőt emberekmódosítást szabadítottuk a világra? Olyat teszünk, tehetünk amit eddig hitünk, tudásunk szerint csak isten tett? Vagy a természet?

Génmódosítás mint eljárás

Mi is az a gén? Olyan része a szervezetnek amely a tulajdonságait tárolja. Mint a cimkefelhő, a katagórialista a blogokon, vagy méginkább mint egy tervrajz. nem maga a szervezet, de annak tulajdonságait raktározza.

Mire fel? egy élő szervezetnek szüksége van a megújulásra sejtek tömege hal el és keletkezik nap mint nap. Valahonnan tudni kell, mégis milyn tulajdonságoknak kell megfelelnie az újonnan előállított sejteknek. Az egyedfejlődésre (megtermékenyítés, embrió és társai), most nem térnék ki jobban. Ott is arról van szó, a genetikai állomány, azaz a tervrajz szerint készűl el a sejtek tömege.

Megváltozik-e egy gén? Meg bizony! Egyik legfontosabb tulajdonsága a pontatlanság önmaga reprodukálásában, a mutáció. Sőt nem csak a átörökítés során lehet változás, egy élőlény életciklusában is előfordulhatnak ilyen elváltozások. Egyik, talán legismertebb betegség, amely genetikai állomány változása okoz, a rák.

Mi különbözteti meg a nemesítés, keresztezés, genetikai módosítás eljárását? Talán az, hogy egyre nagyobb a változtatás lehetősége. míg fajok, fajták keresztezése, révén maximum öszvért (ló és szamár) lehet előállítani, addig elvileg bármly két élőlény genetikai állománya összekeverhető.
Felhívnám a figyelmet arra kicsiny szóra, az előző mondatban, hogy elvileg. Mert hát nem minden működik. Azért mert a tulajdonságokat hordozó tervrajzot is meg tudjuk változtatni, nem csak az építményt magát, nem azt jelenti, hogy nem kell statikailag megfelelni a végeredménynek. Tessék csak megnézni a genetikai betegségeket. Nem lehet bármit megtenni.

Amiről nem tudunk

A génmódosítás fiatal eljárás. nem tudjuk mi lesz a végeredmény. Vajon mikor fog valaki még egy DDT-t létrehozni? Vagy fürtös paradicsomot? Nem mindegy. Az óvatosság mindenképpen fontos dolog, de vagdalkozni nem szabad. Szerencsére nem lóg ki az egész az eddigi tudományos eredmények közül. Akkár összehasonlíthatnám a rádióaktivitással Atombomba? Igen, de egyben tüdőszűréés is az eredmény. Amilyen az ember lesz mindakettő.

Repce, és ami benne van

A repce kereszteződése, szaporodása igencsak természetes tulajdonság (na nem csak a repcének). Az, hogy a gentikailag módosított repce keveredik a szabadon található fajtával semmivel sem másabb, mint amikor a tenyésztett eb csinál kis kutyusokat a lépcsőházi keveréknek. Nem, nem, nem akarom lekicsinyelni a dolgot. Sőt természetesen valaki hibázott. A repcének, amelyik genetikailag módosított, nem lett volna szabad szaporodó képesnek lennie, a hely ahol ezzel foglalkoztak jobban szeparáltnak  kellett volna lennie, sőt a bekövetkezett variációt előre ki kellegtt volna próbálni mivel jár.

Legnagyobb gondunk az, hogy nem tudjuk milyen hatások lesznek hosszútávon. Nem pedig az, hogy szörnyeket teremtünk.

Nem vagyok biológus, csak hallok olvasok ezt azt. Tényként írtam, mert így tudom, ismerem a dolgokat. Ettől még tévedhetek, ha igen javítsatok ki.

Ez most kérem száraz reblog, megosztás, share gomb helyetti, és végiggondolós, bölcselkedés hiánya miatti megnyilvánulás.

V.ö.: azonosulás

Az eredeti erre keresse

Kultúra

Azért megnyugodtam. nem csak mostanában volt meleg és, és nem csak mostanában voltak ostoba hivatalnokok. (~.^)

Az átirat:

506/1903

Tenkitetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett.

Tegnapi postával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra
melyben azt kérdik, hogy a Nagy-Őskerti község
határában lelt régi sarkantyúval mi történjék?
hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy
basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert
35° Celsius hőségben ilyen szarságokkal
nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18.

Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Rétky László
[...] érem és régiségosztályi
igazg. - helyettes.

A XIVker. m.kir. Kulturmérnöki hivatalnak
Pécsett

A freeblog szerkesztője nem engedte beilleszteni a scribd doksit. Tessék a post elején kattintani a linkre

Nézem Eminem és Rihanna videóját Youtube-on.

Ez már nem az MTV generáció

Mármint nem az előadók, ők nagyban hozzájárultak a zenecsatornához. A kor, amiben most élünk. nekem, így gyerekkel, családdal, már furcsa,. Pl., hogy egy zenecsatornán mennyire kevés a tisztán klipeket bemutató műsor. Hát persze, átköltöztek a zinternetre. :)

Na de nem is ezt akartam mondani

Hanem leginkább azt, hogy bizony 10-20 évvel ezelőtt, ha egy pasi, meg egy csaj együtt énekelt egy klipben, főleg ilyen erotikus, túlfűtött témáról, bizony ők ölelkezdtek, ők másztak egymásra, tépték, marcangolták egymást., nem színészek.

Micsoda távolságtartás

Sőt, micsoda elhidegülés, eltávolodás, egymás megtagadása süt a klipből. Rihanna az égő háznál, Eminem pedig (mily árulkodó!) a puszta közepén énekel. mi ez itt? Mi változott? AIDS volt a 90-es években is, sőt...

Vajon mit mondana erre egy pszichológus?

Egyre gyakrabban és egyre gyorsabban futnak bele óriási pofonba nagy cégek kommunikációs hibák miatt.

Csak felsorolásszerűen, ami így az eszembe jut:

• British Petrol olajfolyás (hát persze)
• Apple iPhone 4 antenna
• Starbucks magyarországi bevezetés

A sort lehetne a végtelenségig folytatni, a legnagyobbakkal; kóla, sportszer, számítógép, gyorsétterem, joghurt, és mások. Ahogy persze kicsikkel is.

Jelen poszt szándékosan nem szól politikáról, kéretik ezt másoknak is figyelembe vennie!

Lássuk az előzményt: A mai felső vezetők még gyakorlatilag az internet megjelenése előtt szocializálódtak, majd mikor döntéshozó helyzetbe kerültek (mondjuk középvezető) az internet még marketing eszközökkel felügyelhető volt. Ugyanaz a kommunikáció sikeresnek bizonyult a reklámban, a média felé és az interneten.

Mostanra viszont megváltozott a helyzet. Olyan technikák, szolgáltatások nőttek ki a semmiből, amelyek elősegítik bárki gondolatainak futótűzként való terjedését, leegyszerűsítik a véleménynyilvánítást.

Amit két ember tud az már nem titok

Így aztán a vállalatok szembetalálják magukat azzal, hogy hiába állítanak mást, hiába hallgatnak el valamit, az igazság nagyon gyorsan nyilvánosságra kerül. Eddigiekhez képest villámgyorsan el is terjed, mindenki akit érint meg is ismeri. És tovább tudja adni. Megállíthatatlanul és kontrollálatlanul. nincs a sajtó, nincs a marketing osztály, nincs egy PR cég aki irányítja az eseményeket, nincs akit befolyásolni lehet, csak a nyilvánosság marad.

Az igazság nem fáj

Viszont a terjedési sebessége annál inkább. Ha lehetőségem van elodázni, kisakkozni a dolgokat addig, míg az üzleti tervem megvalósul, akkor semmi baj. Lehet magyarázkodni, vagy akár visszahívni, kijavítani, garanciában cserélni, bármit, utólag már nem fáj. Már eladtam, már megoldottam, már elmúlt. A részvényesek megkapták az árfolyam emelkedést, a piacon kihasítottam a magam szeletét. Eddigi vezető, kommunikációs taktikák erre épültek. Viszont ha beleköpnek a levesbe, ha nem jó az antenna, ha nem én vagyok  a legnagyobb, ha ömlik az olaj. Akkor bukik a cég, repül a vezető is, esnek a részvények.

Itt a vége fuss el véle

Felnőtt egy olyan generáció, aki a fogyasztóvédelem helyett a tékozló homárt, a reklamációs email helyett a facebook csoportot, a kocsmai bosszankodás helyett a twittert, vagy a blogot használja. Ezt pedig nem csak az hallja, látja, akinek szól, akinek fáj, hanem mindenki. Nem egy kis közösséghez, mikró-környezethez, vagy csak az ügyfélszolgálathoz/hatósághoz jut el z üzenet. Mindenkihez.

Fel kell venni a kesztyűt. Tudni kell, saját pályáján meggyőzni a fogyasztót, kommunikálni vele. Tudni kell gyorsan, reagálni, és nem elkendőzni, hanem elébe menni a dolgoknak. Rá kell jönni, hogy a mellébeszélés túl gyorsan kiderül.

Ezeknek elodázása egyre jobban fog fájni

Ilyen volt:

<iframe allowTransparency='true' expr:src='&quot;http://www.facebook.com/plugins/like.php?href=&quot; + data:post.url + &quot;&amp;layout=standard&amp;show_faces=false&amp;width=100&amp;action=like&amp;font=arial&amp;colorscheme=light&quot;' frameborder='0' scrolling='no' style='border:none; overflow:hidden; width:450px; height:24px;'/>

Ilyen lett

<iframe expr:src='&quot;http://www.facebook.com/plugins/like.php?href=&quot; + data:post.url + &quot;&amp;layout=standard&amp;show_faces=false&amp;width=1000&amp;action=like&amp;colorscheme=light&quot;' scrolling='no' frameborder='0' style='border:none; overflow:hidden; width:450px; height:24px;' allowTransparency='true'/>

Freeblognak valami komolyabb baja lehet, mert nem tudok képet sem feltölteni...

Türelem gondolom gőzerővel dolgoznak....